26 éjszaka - Erotikus kalandok
5.
Csajozási és pasizási tanácsok
- Még ön sem mondhatja - intettem Miss Greenglasst hogy nem járok el elég
körültekintően. Bár számomra tökéletesen érvényesnek tűnik, nem óhajtok további,
rejtett feltételekbe botlani a későbbiek során, mint például a Betty-esetnél.
Szóval, szeretném jó előre tisztázni…
- Vissza kell utasítanom a „rejtett feltételek” kifejezést! - szólt közbe Miss
Greenglass.
- A feltételek tiszták és tisztességesek voltak. A tény, hogy a Betty nem igazi
név, aligha…
- Rendben - vágtam a szavába, és megadásom jeléül feltartottam a kezemet.
- Rendben. Értem. Csak szeretném megelőzni a menet közben felmerülő problémákat,
ahogy mondani szokták. Ez magától értetődően Bettyre is vonatkozik. Amikor vele
töltöttem az éjszakát…
- A szabályok áthágásával…
- Nem szándékos áthágásával…
- Amely felett én nagylelkűen szemet hunytam…
- Ami csupán fair eljárás volt! - közöltem a véleményemet.
- Ugyanakkor, ahogy ön rámutatott, Betty igazi neve Elizabeth. Márpedig
elérkeztem az E betűhöz.
- Szóval azt tervezi, hogy kihasználja a kínálkozó előnyt, és ismét vele hál -
mondta Miss Greenglass.
- Csupán logikus lépésnek tűnik - bólogattam.
- És ezzel nem csak lépnék egyet előre, de szép gesztus lenne Betty, ó, dehogy!
Elizabeth számára is. A hölgy folyton hívogat, hogy ismételjük meg azt az
éjszakát. Egyszerű, hétköznapi udvariasságra vallana.
- Az önzetlensége igazán lenyűgöző! - mondta szárazon Miss Greenglass.
- De mint említettem, szeretném megelőzni a jövőbeni kellemetlenségeket, így ha
valami technikai akadályát látja a tervemnek… A titkárnőm néhány röpke
pillanatig néma csendbe burkolózott.
- Nem, úgy vélem, semmi akadálya. Már technikai akadálya. Ugyanakkor, Mr.
Walling, ahogy már mondtam, az, hogy a korábbi hódításainak listája
gyakorlatilag végtelen, jelentős mértékben megkönnyíti a feladatot, nemde?
- Várjunk egy pillanatot! - tiltakoztam.
- Ez igazán nem fair, Miss Greenglass. Végső soron a négy hölgy közül, akik
eddig, izé, hozzájárultak az előrehaladásomhoz, csupán Belinda volt az, akire
ráillik az ön által használt „korábbi hódítás” kifejezés. És az is csak a Betty
- ügy miatt történt. Miss Greenglass komor maradt.
- Ugyanakkor - folytattam -, meg kell mondanom, eléggé zokon venném, ha azért
nem tudnám teljesíteni a feladatot, mert korábbi hódításaimat kizárnánk a
lehetőségek közül. Mivel nem alkottunk ilyen szabályt, nem szívesen vennék a
nyakamba ilyen plusz terhet. Végső soron, amikor majd az X-hez érek, komoly
segítségemre lesz a már említett, Xanthippe-hez fűződő ismeretségem. De tudja
mit? A saját büszkeségem érdekében, a józan ész határain belül korlátozni fogom
magam, hogy lehetőség szerint ne forduljak olyan hölgyekhez, akik már korábban
is kegyeikben részesítettek. Tetszik önnek az ajánlat, Miss Greenglass?
- Hogy önt idézzem, Mr. Walling, ez a fair eljárás.
- De kérem, ne feledkezzen meg arról, hogy ettől a szabálytól alkalomadtán jogom
van eltérni. Egyébként azon töprengek, hogy mit csinálhat jelenleg a szép
Xanthippe? Most viszont nekilátok egy másik E betűs hölgy keresésének, ami
remélem nem lesz túl bonyolult. Szegény Elizabeth! Azt hiszem, Miss Greenglass
szipogott beszédem alatt. Meg mernék rá esküdni. Amikor azt állítottam, hogy
Betty kitartóan hívogatott, nem hazudtam. Kínai vacsorával fűszerezett szerelmi
találkánk és annak következményei nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékei közé
tartoztak.
Igyekszem hozzátenni, hogy nekem is. Hamar megbántam, hogy olyan elsietve
lemondtam az újabb találkozóról azzal a különösen érzéki és leleményes testtel.
De Miss Greenglass a büszkeségembe gázolt. Elhatároztam, hogy amint lehetséges,
elmondom Bettynek az egész történetet, és így - reményeim szerint - egy kicsit
megkönnyebbül. Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, amikor meghívtam
vacsorázni, persze a Lutece-be, ahová első találkánk alkalmával szeretett volna
menni. Ő azonban megelőzött.
- Tudom, hogy miért kerülsz - közölte, miután leadtuk a rendelést.
- Abigail elmondta. (Olvasóim bizonyára emlékeznek még Abigailre. Ő volt az első
lépés a projektben, és ő ajánlotta a figyelmembe Bettyt.) - Elpanaszoltam neki,
hogy az együtt töltött éjszaka óta tudomást sem veszel rólam - folytatta
Elizabeth.
- Végül mindent elmesélt az ostoba fogadásodról. Ti, férfiak! De minden rendben
van. Elérkeztél az E betűhöz? Tudsz arról, hogy az igazi nevem Elizabeth?
- Igen, tudok - bólintottam, majd elmeséltem neki, hogy miféle bonyodalmakat
okozott a neve. Aztán bocsánatkérő stílusban azt is elmondtam, hogy egy másik E
betűs hölgyet kell kerítenem valahonnan. A hír hallatán Betty arca elsötétült.
- Ó, értem! Hosszú szünet következett.
- Sajnálom, Betty - mondtam, és tényleg úgy is éreztem.
- Tudom, hogy ostobaságnak tűnik, de…
- Várj! - emelte fel a mutatóujját a lány.
- Hagyj gondolkodni! Mit tehettem volna? Hagytam.
- Van egy ötletem - szólalt meg néhány perc múlva.
- Tényleg? És miféle ötlet?
- Ismerek valakit.
- Tényleg?
- horkantam fel meglepődve.
- Valakit, akit Elaine-nek hívnak? Vagy talán Eloise-nak? Euphronia?
- Edna - mondta tömören Betty.
- Edna? Nem voltam elragadtatva. Nem tehettem róla, de az Edna név hallatán egy
bokáig érő, hímzett kötényt viselő parasztlány képe ugrott be, aki az apja iowai
farmján tehenet fej és lekvárt főz. Betty finoman elmosolyodott. A zsebébe
nyúlt, elővett egy lapos bőrtárcát, és kihalászott belőle egy fényképet.
- Ez itt Edna - mondta, és átnyújtotta a képet. Megesküdtem volna rá, hogy a
fotón látható lányon még soha életében nem volt hímzett kötény.
- Állandóan magadnál tartod a képét?
- kérdeztem, miközben Edna vonásait tanulmányoztam.
- Igen - vonta meg a vállát Betty -, Edna jó barátnőm. Nagyon jó barátnőm.
- Tényleg? Mennyire jó?
- Nagyon jó.
- Értem - bólintottam.
- Ha felajánlom neked… - Úgy fest, igen hatékony szolgáltató láncot
alakítottatok ki - vágtam közbe -, Abigailtól kezdve Ednáig.
- Nem, nem - tiltakozott a lány -, ez valami más. Abigailt hagyd ki belőle, ő
ennél jóval szemérmesebb. Ő megbotránkozna. Viszont van egy feltételem!
- Valóban? És mi lenne az? - kérdeztem, és belekortyoltam a boromba.
- Nézni akarom! Ahogy kimondta, kis híján megfulladtam a nemes vörösbortól.
- Hogy mi? Nézni akarod? - kérdeztem, miután lélegzethez jutottam.
- Komolyan beszélsz?
- Igen - válaszolta Betty -, feldob az ilyesmi. Ezúttal én voltam az, akinek
némi szünetre és gondolkodásra volt szüksége. Sosem vonzódtam különösebben az
exhibicionizmushoz, bár taszítónak sem találtam. Viszont világ életemben nyitott
voltam az új tapasztalatokra. Ráadásul, a fénykép alapján ítélve, Edna olyan
élménynek ígérkezett, ami miatt megérte egy kicsit kísérletezni. Huszonöt év
körülinek becsültem. Karcsúnak tűnt, de semmi esetre sem volt nőies alkat.
Egészen rövidre nyíratta a haját, szúrós szemében nyíltan kihívó kifejezés
honolt. Az egész lénye rendkívül provokatívnak tűnt. Ugyanakkor, bármilyen
csábító volt is, egyéb szempontokat is mérlegre kellett tenni.
- Amikor azt mondtad, nézni akarod - kezdtem óvatosan -, csak ezt értetted
alatta? Úgy értem, tudod, hogy te meg én nem… szóval… nem élvezhetjük egymást.
Különösen, ha Edna és én…
- Ismerem a szabályokat, Steven - segített ki Betty némi éllel a hangjában.
- Képes leszek uralkodni magamon.
- Nem úgy értem… - Minden rendben - intett le Betty.
- Azt hiszem, te és Edna egész érdekes showműsort fogtok előadni. Jól fogok
szórakozni. Ne aggódj, Steve, nem próbálok csatlakozni.
- Finoman elmosolyodott.
- Legalábbis hozzád nem! Ó Betty biztosra vette, hogy Edna nem fog tiltakozni az
ötlet ellen. És persze ellenem sem lesz kifogása. Visszautasította az
ajánlatomat, hogy vacsorázzunk együtt, vagy rendezzünk valami előzetes
találkozót, hogy Edna megfontolhassa a döntését.
- Minden rendben lesz, Steven - makacskodott Betty.
- Csak annyit kell tenned, hogy megmutatod magad. Majd szól, ha nem tetszel
neki, rendben?
- És ha ő nem tetszik nekem?
- Azt nem hinném - mosolygott a lány. Megállapodtunk, hogy még azon az estén
találkozunk Betty lakásán, feltéve, hogy Edna ráér. Betty késő délután
felhívott, hogy minden rendben, várnak. Miután letettem a kagylót, odafordultam
Miss Greenglasshez. Éppen egy levelet diktáltam neki, amit ő - szokás szerint
elütés nélkül - bepötyögött a számítógépbe.
- Ez Betty volt, ó, dehogy, Elizabeth! Úgy tűnik, Miss Greenglass, hogy ma
sikerül teljesítenem az E betűt, bár nem a káprázatos Bettyvel. Elmeséltem neki
Elizabeth tervét. Gondosan figyeltem az arcát, megdöbbenés vagy kellemetlen
érzés jelei után kutatva. Magától értetődően nyomát sem láttam ilyesminek. Az
arca nyugodt, és kiismerhetetlen maradt, mint máskor.
- Milyen érdekes - mondta, miután befejeztem.
- Elég pajzán szituációnak tűnik. Ugyanakkor remélem tudja, Mr. Walling, ha
csak… - Hozzá sem érek! - ígértem.
- Egyetlen ujjal sem! - Egy pillanattal később álnokul hozzátettem: -
Természetesen ha személyesen kíván meggyőződni a szabályok sértetlenségéről,
csatlakozhat Elizabeth-hez, örömmel látom a nézőtéren. Bizonyára a hölgyeknek
sem lesz kifogásuk a jelenléte ellen. Az egyik legjellegzetesebb Greenglassi
tekintet volt a jutalmam.
- Nagyon köszönöm, Mr. Walling. Sajnálom, de nem kívánom kihasználni a nagylelkű
meghívást.
- Minő meglepetés! Mire megérkeztem Betty lakására, Edna már ott volt. Élőben
még vonzóbb látványt nyújtott, mint a fényképen. Ez alkalommal egy olyan
egyrészes, lasztexruhát viselt, mint a fitneszes csajok fellépéskor. A ruha
szorosan ráfeszült az idomaira, és kihangsúlyozta testének kecses íveit. Amikor
Betty bemutatott minket egymásnak, nyíltan, tetőtől talpig végigmért.
- Betty azt mesélte, hogy valóságos csődör vagy! - ezek voltak az első szavai.
Megpróbáltam szerény képet vágni, de ebben nem voltam különösebben tapasztalt.
- Betty túlontúl nagylelkű - válaszoltam.
- No, majd meglátjuk! - mosolygott Edna. Betty vadul vigyorgott.
- Ugye, Steven, nem érzed, hogy kényszerítve lennél? Csak, mert tényleg nagy
feladat előtt állsz. És persze, mert Edna igen kritikus, amikor a férfiak
teljesítményéről nyilatkozik! Ráadásul egész idő alatt itt leszek, és nézlek
titeket. Mindez nem okoz számodra problémát, vagy igen? Úgy vélem, Betty ezt a
kis szurka piszkát bosszúnak szánta, amiért elutasítottam. Meg kell mondanom,
igen kihívóan öltözött azon az estén. Feszes, mélyen kivágott póló és szűk
miniszoknya volt rajta; mintha rá akart volna venni, hogy szegjem meg a
szabályokat. Válasz helyett csak mosolyogtam, majd Ednához fordultam, és nyíltan
végigfuttattam a tekintetemet pompás alakján.
- Nem, nem hiszem, hogy problémák adódnának.
- Akkor oké! Kezdjünk bele! - kiáltott fel Betty.
- Edna, miért nem veszed le a ruhádat?
- Egy pillanat! - emelte fel a kezét Edna.
- Rendezni akarod a jelenetet?
- Miért ne?
- kérdezte Betty.
- Nem fogadok el utasításokat! - dacoskodott Edna.
- Úgy is jó - vonta meg a vállát Betty.
- Bocsánat. Csak úgy véltem, logikus lépés lenne, ha levetnéd a ruháidat.
- Ha azt akarod, hogy ne legyen rajtam ruha - kérdezte Edna -, miért nem veszed
le magad? Betty tekintetében megvillant valami.
- Szeretnéd, ha én csinálnám?
- Bizony! - bólintott Edna.
- De miért nem te vetkőzöl le elsőnek? Rövid szünet következett. - Szabad?
- kérdezte aztán Betty.
- Miért ne?
- vont vállat Edna.
- Steven, nem bánod, ha Betty meztelenre vetkőzik, itt és most?
- Nos, nem. Azt hiszem, nem. Bár… De Betty máris nekilátott a vetkőzésnek.
Élénken emlékeztem érzéki testére, a pazar keblekre, finoman ívelő lábára, és az
élénkvörös fanszőrzetre. Éreztem, hogy elönt a vágy, miközben mindez ismét
feltárulkozott előttem. Betty mindent ledobott magáról.
- Most én jövök! - szólt Edna. Betty odalépett hozzá, és a nyaka felé nyúlt,
hogy lehúzza a cipzárt. Azonban menet közben eltévedt a keze, és hirtelen
mozdulattal végigsimította Edna mellét a feszes, sima ruhán keresztül.
- Ó, ez jólesik! - sóhajtott Edna, és Betty vállára tette a kezét. Ők csókolózni
kezdtek, én meg feleslegesnek éreztem magam.
- Izé… hölgyeim - feszengetem.
- Minden rendben, Steven! - közölte Edna, amikor Betty matató ujja végre
rátalált a cipzárra és lehúzta.
- Minden oké! Csak sodródj az árral, jó? Hajlandó lettem volna sodródni, de úgy
láttam, az áradat egyre távolabb kerül tőlem. Kezdtem magam ostobán érezni, hogy
ott téblábolok körülöttük, így aztán hanyatt vágtam magam az egyik kényelmes
fotelben, és néztem, amint Betty lehámozza a ruhát Ednáról. Edna nem viselt
melltartót. A mellei nem voltak nagyok, de feszesen álltak. A formájuk tökéletes
volt, és szokatlanul hosszú mellbimbók ékeskedtek rajtuk. Betty megcsókolta
először az egyiket, majd a másikat. Aztán Edna vette a szájába Betty
mellbimbóit. Ő már hosszabban elidőzött rajtuk, csókolgatta és nyalogatta őket.
Végül mindketten a szőnyegre ereszkedtek.
- Hölgyeim… - próbáltam felhívni magamra a figyelmet.
- Minden oké - mondta Edna rekedtes hangon -, szállj be, amikor csak akarsz.
- Csinálj, amit akarsz! - lihegte Betty elfúló hangon.
Szerettem volna beszállni. Nem hinném, hogy létezik olyan férfi, aki kihagyna
egy ilyen lehetőséget: hármasban szeretkezni két szenvedélyes, finom, és oly
különböző nővel. A nadrágomban perzselő forróság uralkodott. Viszont az is tény,
hogy kevés férfi kerül olyan különleges, fenyegető helyzetbe, mint én akkor.
Csak az egyik hölgyre volt engedélyem, és az adott körülmények között elég
nehezen korlátoztam volna magamat arra az egyre. Betty hanyatt feküdt a
szőnyegen. Edna föléje hajolt, és lassú, nyalakodással és csókolgatással
fűszerezett útra indult. A melleknél kezdte, majd az élvezetet elnyújtva, lassan
haladt a has felé, aztán még lejjebb, a lángvörös háromszög irányába. Végül
annál is lejjebb merészkedett. Betty vadul nyögdécselt. Magasba emelte a lábait,
és izmos hasát összehúzva feltolta az alsótestét, hogy Edna keresgélő ajkai
rátaláljanak a célpontjukra.
A fejemben kavargó hangok és a hímtagom lázasan ordították, hogy csináljak már
valamit, méghozzá azonnal. Talán némi óvatossággal és önmegtartóztatással képes
leszek megfelelni a fogadás diktálta elvárásoknak és a szenvedélyem
sürgetésének. Felugrottam és gyorsan leszórtam magamról a ruháimat. A hanyatt
fekvő Betty elhomályosult tekintettel felnézett rám, de a szeme nem engem
látott, és aligha volt tudatában annak, hogy mi történik körülötte. Edna a lábai
között térdelt, háttal nekem, az arcát Betty combjai közé temette.
Letérdeltem a pompás ívben hajló test mögé, végigsimítottam a hátát, majd
előrenyúltam, és a tenyerembe fogtam a melleit. A hüvelyk- és a mutatóujjammal
finoman megszorítottam a mellbimbóját. Hangosan felnyögött gyönyörében, majd
szélesebb terpeszbe állt, hogy hozzáférhessek, bár a fejét továbbra sem emelte
fel édes fészkéből. Szerettem volna teljesen magamra vonni a figyelmét, de nem
volt türelmem a fondorlatosabb dolgokhoz.
Előrenyomultam. Férfiasságom mintegy magától rátalált nedves és forró céljára,
majd könnyedén, mélyen besiklott. Edna halk, elfojtott nyögést hallatott.
Lassan, finoman ringatózni kezdtünk előre-hátra, Betty nyögdécselésének
ritmusára. A nyögdécselés egyre gyorsult és egyre hangosabbá vált, ahogy Edna
szája tette a dolgát. (Hogy ehhez mennyi közük volt az én erőteljes
mozdulataimnak, azt nem tudnám megmondani.) Aztán mindketten sikoltozni kezdtek,
majd lassan elhaltak a gyönyörteli kiáltások.
Addigra én is teljesen átadtam magam a gyönyörnek, és csak homályosan tudatosult
bennem, hogy Betty kitornázta magát Edna alól, és a hátunk mögé siklott.
Hirtelen éreztem valamit a hátamon. Valami megérintett. Megsimogatott…
megcsókolt! Megugrottam, mintha Betty keze és forró ajka izzó vas lett volna.
Megszakítottam az istenien finom kapcsolatot Ednával, és szembefordultam
Bettyvel. Azonnal felcsendültek a magára hagyott Edna panaszos nyögései.
- Ne, ezt ne csináld! - mekegtem szerencsétlenül.
- A fene egye meg, Betty! Azt mondtad, meg tudod állni… Hirtelen elhallgattam,
mert rájöttem, hogy a levegőben lengedező, merev falloszommal elég nevetséges
látványt nyújthatok. Betty kinyújtotta a kezét, hogy megfogja. Én elhúzódtam.
- Csak meg akarom érinteni - rimánkodott Betty.
- Ó, kérlek, Steven. Csak szeretném… - Lehajolt, és megpróbálta a szájába venni.
Egy bölcs (és meglehetősen hímsoviniszta) kollégám azt mondta egyszer, hogy a
nőknek nincs érzékük a becsülethez. Néhányszor velem is előfordult - akárcsak
abban a pillanatban -, hogy azt kívántam, bárcsak nekem se volna! Muszáj volt
erősen Miss Greenglass képére koncentrálnom, hogy ne engedjek Betty
követelésének. Másrészről viszont be kellett fejeznem a megkezdett ügyemet
Ednával, ha nem akartam elveszíteni a fogadást.
- Csak meg akarom csókolni - csücsörített Betty.
- A csók nem számít! - De számít, igenis számít! - hörögtem rekedten.
- Edna, nem kötözhetnénk össze, vagy valami ilyesmit?
- Jobb ötletem van - mosolygott Edna.
- Mi lenne, ha Betty engem csókolgatna?
- De… - kezdtem volna tiltakozni, de Edna leintett.
- Maradj csendben! Szeretnéd csinálni, ugye, Betty? Nem lenne élvezetes?
- Hát nem ugyanaz - szabódott Betty, de végül elmosolyodott.
- De a pokolba is, az se rossz! A következő pillanatban Betty ismét hanyatt
feküdt, de ezúttal a leleményes Edna az arca fölé guggolt, és testének
legérzékenyebb pontját a vörös hajú macska ajkához érintette. Amikor létrejött a
kapcsolat, Edna felnyögött és zihálni kezdett. Aztán, hogy Bettyt lefoglalta,
nekem is intett. Betty formás teste fölé álltam, szétvetett lábbal, Ednával
szemben.
Teljesen átadtam magam az élvezetnek, amit Edna finom, tüzes és szerfelett
tapasztalt szája nyújtott. Nem beszélve sebesen pörgő nyelvéről, és a lágy, telt
ajkakról. Edna nyögései kissé tompítva törtek elő legkedvesebb testrészemre
forrott ajkai közül, ahogy Betty heves gyönyörben részesítette.
A teste néhány perc múlva görcsösen remegni kezdett, ahogy az orgazmus édes
szorításában vergődött. Az érzéki, csodás ajkak egyre magasabbra és magasabbra
szították bennem is a lángot. Végül én is a csúcsra értem.
Ó, nők, ti nők!
Amúgy meg, ki a fenének kell a becsület?