26 éjszaka - Erotikus kalandok

5.

Csajozási és pasizási tanácsok

- Még ön sem mondhatja - intettem Miss Greenglasst hogy nem járok el elég körültekintően. Bár számomra tökéletesen érvényesnek tűnik, nem óhajtok további, rejtett feltételekbe botlani a későbbiek során, mint például a Betty-esetnél. Szóval, szeretném jó előre tisztázni…
- Vissza kell utasítanom a „rejtett feltételek” kifejezést! - szólt közbe Miss Greenglass.
- A feltételek tiszták és tisztességesek voltak. A tény, hogy a Betty nem igazi név, aligha…
- Rendben - vágtam a szavába, és megadásom jeléül feltartottam a kezemet.
- Rendben. Értem. Csak szeretném megelőzni a menet közben felmerülő problémákat, ahogy mondani szokták. Ez magától értetődően Bettyre is vonatkozik. Amikor vele töltöttem az éjszakát…
- A szabályok áthágásával…
- Nem szándékos áthágásával…
- Amely felett én nagylelkűen szemet hunytam…
- Ami csupán fair eljárás volt! - közöltem a véleményemet.
- Ugyanakkor, ahogy ön rámutatott, Betty igazi neve Elizabeth. Márpedig elérkeztem az E betűhöz.
- Szóval azt tervezi, hogy kihasználja a kínálkozó előnyt, és ismét vele hál - mondta Miss Greenglass.
- Csupán logikus lépésnek tűnik - bólogattam.
- És ezzel nem csak lépnék egyet előre, de szép gesztus lenne Betty, ó, dehogy! Elizabeth számára is. A hölgy folyton hívogat, hogy ismételjük meg azt az éjszakát. Egyszerű, hétköznapi udvariasságra vallana.
- Az önzetlensége igazán lenyűgöző! - mondta szárazon Miss Greenglass.
- De mint említettem, szeretném megelőzni a jövőbeni kellemetlenségeket, így ha valami technikai akadályát látja a tervemnek… A titkárnőm néhány röpke pillanatig néma csendbe burkolózott.
- Nem, úgy vélem, semmi akadálya. Már technikai akadálya. Ugyanakkor, Mr. Walling, ahogy már mondtam, az, hogy a korábbi hódításainak listája gyakorlatilag végtelen, jelentős mértékben megkönnyíti a feladatot, nemde?
- Várjunk egy pillanatot! - tiltakoztam.
- Ez igazán nem fair, Miss Greenglass. Végső soron a négy hölgy közül, akik eddig, izé, hozzájárultak az előrehaladásomhoz, csupán Belinda volt az, akire ráillik az ön által használt „korábbi hódítás” kifejezés. És az is csak a Betty - ügy miatt történt. Miss Greenglass komor maradt.
- Ugyanakkor - folytattam -, meg kell mondanom, eléggé zokon venném, ha azért nem tudnám teljesíteni a feladatot, mert korábbi hódításaimat kizárnánk a lehetőségek közül. Mivel nem alkottunk ilyen szabályt, nem szívesen vennék a nyakamba ilyen plusz terhet. Végső soron, amikor majd az X-hez érek, komoly segítségemre lesz a már említett, Xanthippe-hez fűződő ismeretségem. De tudja mit? A saját büszkeségem érdekében, a józan ész határain belül korlátozni fogom magam, hogy lehetőség szerint ne forduljak olyan hölgyekhez, akik már korábban is kegyeikben részesítettek. Tetszik önnek az ajánlat, Miss Greenglass?
- Hogy önt idézzem, Mr. Walling, ez a fair eljárás.
- De kérem, ne feledkezzen meg arról, hogy ettől a szabálytól alkalomadtán jogom van eltérni. Egyébként azon töprengek, hogy mit csinálhat jelenleg a szép Xanthippe? Most viszont nekilátok egy másik E betűs hölgy keresésének, ami remélem nem lesz túl bonyolult. Szegény Elizabeth! Azt hiszem, Miss Greenglass szipogott beszédem alatt. Meg mernék rá esküdni. Amikor azt állítottam, hogy Betty kitartóan hívogatott, nem hazudtam. Kínai vacsorával fűszerezett szerelmi találkánk és annak következményei nyilvánvalóan a legkellemesebb emlékei közé tartoztak.
Igyekszem hozzátenni, hogy nekem is. Hamar megbántam, hogy olyan elsietve lemondtam az újabb találkozóról azzal a különösen érzéki és leleményes testtel. De Miss Greenglass a büszkeségembe gázolt. Elhatároztam, hogy amint lehetséges, elmondom Bettynek az egész történetet, és így - reményeim szerint - egy kicsit megkönnyebbül. Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, amikor meghívtam vacsorázni, persze a Lutece-be, ahová első találkánk alkalmával szeretett volna menni. Ő azonban megelőzött.
- Tudom, hogy miért kerülsz - közölte, miután leadtuk a rendelést.
- Abigail elmondta. (Olvasóim bizonyára emlékeznek még Abigailre. Ő volt az első lépés a projektben, és ő ajánlotta a figyelmembe Bettyt.) - Elpanaszoltam neki, hogy az együtt töltött éjszaka óta tudomást sem veszel rólam - folytatta Elizabeth.
- Végül mindent elmesélt az ostoba fogadásodról. Ti, férfiak! De minden rendben van. Elérkeztél az E betűhöz? Tudsz arról, hogy az igazi nevem Elizabeth?
- Igen, tudok - bólintottam, majd elmeséltem neki, hogy miféle bonyodalmakat okozott a neve. Aztán bocsánatkérő stílusban azt is elmondtam, hogy egy másik E betűs hölgyet kell kerítenem valahonnan. A hír hallatán Betty arca elsötétült.
- Ó, értem! Hosszú szünet következett.
- Sajnálom, Betty - mondtam, és tényleg úgy is éreztem.
- Tudom, hogy ostobaságnak tűnik, de…
- Várj! - emelte fel a mutatóujját a lány.
- Hagyj gondolkodni! Mit tehettem volna? Hagytam.
- Van egy ötletem - szólalt meg néhány perc múlva.
- Tényleg? És miféle ötlet?
- Ismerek valakit.
- Tényleg?
- horkantam fel meglepődve.
- Valakit, akit Elaine-nek hívnak? Vagy talán Eloise-nak? Euphronia?
- Edna - mondta tömören Betty.
- Edna? Nem voltam elragadtatva. Nem tehettem róla, de az Edna név hallatán egy bokáig érő, hímzett kötényt viselő parasztlány képe ugrott be, aki az apja iowai farmján tehenet fej és lekvárt főz. Betty finoman elmosolyodott. A zsebébe nyúlt, elővett egy lapos bőrtárcát, és kihalászott belőle egy fényképet.
- Ez itt Edna - mondta, és átnyújtotta a képet. Megesküdtem volna rá, hogy a fotón látható lányon még soha életében nem volt hímzett kötény.
- Állandóan magadnál tartod a képét?
- kérdeztem, miközben Edna vonásait tanulmányoztam.
- Igen - vonta meg a vállát Betty -, Edna jó barátnőm. Nagyon jó barátnőm.
- Tényleg? Mennyire jó?
- Nagyon jó.
- Értem - bólintottam.
- Ha felajánlom neked… - Úgy fest, igen hatékony szolgáltató láncot alakítottatok ki - vágtam közbe -, Abigailtól kezdve Ednáig.
- Nem, nem - tiltakozott a lány -, ez valami más. Abigailt hagyd ki belőle, ő ennél jóval szemérmesebb. Ő megbotránkozna. Viszont van egy feltételem!
- Valóban? És mi lenne az? - kérdeztem, és belekortyoltam a boromba.
- Nézni akarom! Ahogy kimondta, kis híján megfulladtam a nemes vörösbortól.
- Hogy mi? Nézni akarod? - kérdeztem, miután lélegzethez jutottam.
- Komolyan beszélsz?
- Igen - válaszolta Betty -, feldob az ilyesmi. Ezúttal én voltam az, akinek némi szünetre és gondolkodásra volt szüksége. Sosem vonzódtam különösebben az exhibicionizmushoz, bár taszítónak sem találtam. Viszont világ életemben nyitott voltam az új tapasztalatokra. Ráadásul, a fénykép alapján ítélve, Edna olyan élménynek ígérkezett, ami miatt megérte egy kicsit kísérletezni. Huszonöt év körülinek becsültem. Karcsúnak tűnt, de semmi esetre sem volt nőies alkat. Egészen rövidre nyíratta a haját, szúrós szemében nyíltan kihívó kifejezés honolt. Az egész lénye rendkívül provokatívnak tűnt. Ugyanakkor, bármilyen csábító volt is, egyéb szempontokat is mérlegre kellett tenni.
- Amikor azt mondtad, nézni akarod - kezdtem óvatosan -, csak ezt értetted alatta? Úgy értem, tudod, hogy te meg én nem… szóval… nem élvezhetjük egymást. Különösen, ha Edna és én…
- Ismerem a szabályokat, Steven - segített ki Betty némi éllel a hangjában.
- Képes leszek uralkodni magamon.
- Nem úgy értem… - Minden rendben - intett le Betty.
- Azt hiszem, te és Edna egész érdekes showműsort fogtok előadni. Jól fogok szórakozni. Ne aggódj, Steve, nem próbálok csatlakozni.
- Finoman elmosolyodott.
- Legalábbis hozzád nem! Ó Betty biztosra vette, hogy Edna nem fog tiltakozni az ötlet ellen. És persze ellenem sem lesz kifogása. Visszautasította az ajánlatomat, hogy vacsorázzunk együtt, vagy rendezzünk valami előzetes találkozót, hogy Edna megfontolhassa a döntését.
- Minden rendben lesz, Steven - makacskodott Betty.
- Csak annyit kell tenned, hogy megmutatod magad. Majd szól, ha nem tetszel neki, rendben?
- És ha ő nem tetszik nekem?
- Azt nem hinném - mosolygott a lány. Megállapodtunk, hogy még azon az estén találkozunk Betty lakásán, feltéve, hogy Edna ráér. Betty késő délután felhívott, hogy minden rendben, várnak. Miután letettem a kagylót, odafordultam Miss Greenglasshez. Éppen egy levelet diktáltam neki, amit ő - szokás szerint elütés nélkül - bepötyögött a számítógépbe.
- Ez Betty volt, ó, dehogy, Elizabeth! Úgy tűnik, Miss Greenglass, hogy ma sikerül teljesítenem az E betűt, bár nem a káprázatos Bettyvel. Elmeséltem neki Elizabeth tervét. Gondosan figyeltem az arcát, megdöbbenés vagy kellemetlen érzés jelei után kutatva. Magától értetődően nyomát sem láttam ilyesminek. Az arca nyugodt, és kiismerhetetlen maradt, mint máskor.
- Milyen érdekes - mondta, miután befejeztem.
- Elég pajzán szituációnak tűnik. Ugyanakkor remélem tudja, Mr. Walling, ha csak… - Hozzá sem érek! - ígértem.
- Egyetlen ujjal sem! - Egy pillanattal később álnokul hozzátettem: - Természetesen ha személyesen kíván meggyőződni a szabályok sértetlenségéről, csatlakozhat Elizabeth-hez, örömmel látom a nézőtéren. Bizonyára a hölgyeknek sem lesz kifogásuk a jelenléte ellen. Az egyik legjellegzetesebb Greenglassi tekintet volt a jutalmam.
- Nagyon köszönöm, Mr. Walling. Sajnálom, de nem kívánom kihasználni a nagylelkű meghívást.
- Minő meglepetés! Mire megérkeztem Betty lakására, Edna már ott volt. Élőben még vonzóbb látványt nyújtott, mint a fényképen. Ez alkalommal egy olyan egyrészes, lasztexruhát viselt, mint a fitneszes csajok fellépéskor. A ruha szorosan ráfeszült az idomaira, és kihangsúlyozta testének kecses íveit. Amikor Betty bemutatott minket egymásnak, nyíltan, tetőtől talpig végigmért.
- Betty azt mesélte, hogy valóságos csődör vagy! - ezek voltak az első szavai. Megpróbáltam szerény képet vágni, de ebben nem voltam különösebben tapasztalt.
- Betty túlontúl nagylelkű - válaszoltam.
- No, majd meglátjuk! - mosolygott Edna. Betty vadul vigyorgott.
- Ugye, Steven, nem érzed, hogy kényszerítve lennél? Csak, mert tényleg nagy feladat előtt állsz. És persze, mert Edna igen kritikus, amikor a férfiak teljesítményéről nyilatkozik! Ráadásul egész idő alatt itt leszek, és nézlek titeket. Mindez nem okoz számodra problémát, vagy igen? Úgy vélem, Betty ezt a kis szurka piszkát bosszúnak szánta, amiért elutasítottam. Meg kell mondanom, igen kihívóan öltözött azon az estén. Feszes, mélyen kivágott póló és szűk miniszoknya volt rajta; mintha rá akart volna venni, hogy szegjem meg a szabályokat. Válasz helyett csak mosolyogtam, majd Ednához fordultam, és nyíltan végigfuttattam a tekintetemet pompás alakján.
- Nem, nem hiszem, hogy problémák adódnának.
- Akkor oké! Kezdjünk bele! - kiáltott fel Betty.
- Edna, miért nem veszed le a ruhádat?
- Egy pillanat! - emelte fel a kezét Edna.
- Rendezni akarod a jelenetet?
- Miért ne?
- kérdezte Betty.
- Nem fogadok el utasításokat! - dacoskodott Edna.
- Úgy is jó - vonta meg a vállát Betty.
- Bocsánat. Csak úgy véltem, logikus lépés lenne, ha levetnéd a ruháidat.
- Ha azt akarod, hogy ne legyen rajtam ruha - kérdezte Edna -, miért nem veszed le magad? Betty tekintetében megvillant valami.
- Szeretnéd, ha én csinálnám?
- Bizony! - bólintott Edna.
- De miért nem te vetkőzöl le elsőnek? Rövid szünet következett. - Szabad?
- kérdezte aztán Betty.
- Miért ne?
- vont vállat Edna.
- Steven, nem bánod, ha Betty meztelenre vetkőzik, itt és most?
- Nos, nem. Azt hiszem, nem. Bár… De Betty máris nekilátott a vetkőzésnek. Élénken emlékeztem érzéki testére, a pazar keblekre, finoman ívelő lábára, és az élénkvörös fanszőrzetre. Éreztem, hogy elönt a vágy, miközben mindez ismét feltárulkozott előttem. Betty mindent ledobott magáról.
- Most én jövök! - szólt Edna. Betty odalépett hozzá, és a nyaka felé nyúlt, hogy lehúzza a cipzárt. Azonban menet közben eltévedt a keze, és hirtelen mozdulattal végigsimította Edna mellét a feszes, sima ruhán keresztül.
- Ó, ez jólesik! - sóhajtott Edna, és Betty vállára tette a kezét. Ők csókolózni kezdtek, én meg feleslegesnek éreztem magam.
- Izé… hölgyeim - feszengetem.
- Minden rendben, Steven! - közölte Edna, amikor Betty matató ujja végre rátalált a cipzárra és lehúzta.
- Minden oké! Csak sodródj az árral, jó? Hajlandó lettem volna sodródni, de úgy láttam, az áradat egyre távolabb kerül tőlem. Kezdtem magam ostobán érezni, hogy ott téblábolok körülöttük, így aztán hanyatt vágtam magam az egyik kényelmes fotelben, és néztem, amint Betty lehámozza a ruhát Ednáról. Edna nem viselt melltartót. A mellei nem voltak nagyok, de feszesen álltak. A formájuk tökéletes volt, és szokatlanul hosszú mellbimbók ékeskedtek rajtuk. Betty megcsókolta először az egyiket, majd a másikat. Aztán Edna vette a szájába Betty mellbimbóit. Ő már hosszabban elidőzött rajtuk, csókolgatta és nyalogatta őket. Végül mindketten a szőnyegre ereszkedtek.
- Hölgyeim… - próbáltam felhívni magamra a figyelmet.
- Minden oké - mondta Edna rekedtes hangon -, szállj be, amikor csak akarsz.
- Csinálj, amit akarsz! - lihegte Betty elfúló hangon.
Szerettem volna beszállni. Nem hinném, hogy létezik olyan férfi, aki kihagyna egy ilyen lehetőséget: hármasban szeretkezni két szenvedélyes, finom, és oly különböző nővel. A nadrágomban perzselő forróság uralkodott. Viszont az is tény, hogy kevés férfi kerül olyan különleges, fenyegető helyzetbe, mint én akkor.
Csak az egyik hölgyre volt engedélyem, és az adott körülmények között elég nehezen korlátoztam volna magamat arra az egyre. Betty hanyatt feküdt a szőnyegen. Edna föléje hajolt, és lassú, nyalakodással és csókolgatással fűszerezett útra indult. A melleknél kezdte, majd az élvezetet elnyújtva, lassan haladt a has felé, aztán még lejjebb, a lángvörös háromszög irányába. Végül annál is lejjebb merészkedett. Betty vadul nyögdécselt. Magasba emelte a lábait, és izmos hasát összehúzva feltolta az alsótestét, hogy Edna keresgélő ajkai rátaláljanak a célpontjukra.
A fejemben kavargó hangok és a hímtagom lázasan ordították, hogy csináljak már valamit, méghozzá azonnal. Talán némi óvatossággal és önmegtartóztatással képes leszek megfelelni a fogadás diktálta elvárásoknak és a szenvedélyem sürgetésének. Felugrottam és gyorsan leszórtam magamról a ruháimat. A hanyatt fekvő Betty elhomályosult tekintettel felnézett rám, de a szeme nem engem látott, és aligha volt tudatában annak, hogy mi történik körülötte. Edna a lábai között térdelt, háttal nekem, az arcát Betty combjai közé temette.
Letérdeltem a pompás ívben hajló test mögé, végigsimítottam a hátát, majd előrenyúltam, és a tenyerembe fogtam a melleit. A hüvelyk- és a mutatóujjammal finoman megszorítottam a mellbimbóját. Hangosan felnyögött gyönyörében, majd szélesebb terpeszbe állt, hogy hozzáférhessek, bár a fejét továbbra sem emelte fel édes fészkéből. Szerettem volna teljesen magamra vonni a figyelmét, de nem volt türelmem a fondorlatosabb dolgokhoz.
Előrenyomultam. Férfiasságom mintegy magától rátalált nedves és forró céljára, majd könnyedén, mélyen besiklott. Edna halk, elfojtott nyögést hallatott. Lassan, finoman ringatózni kezdtünk előre-hátra, Betty nyögdécselésének ritmusára. A nyögdécselés egyre gyorsult és egyre hangosabbá vált, ahogy Edna szája tette a dolgát. (Hogy ehhez mennyi közük volt az én erőteljes mozdulataimnak, azt nem tudnám megmondani.) Aztán mindketten sikoltozni kezdtek, majd lassan elhaltak a gyönyörteli kiáltások.
Addigra én is teljesen átadtam magam a gyönyörnek, és csak homályosan tudatosult bennem, hogy Betty kitornázta magát Edna alól, és a hátunk mögé siklott. Hirtelen éreztem valamit a hátamon. Valami megérintett. Megsimogatott… megcsókolt! Megugrottam, mintha Betty keze és forró ajka izzó vas lett volna. Megszakítottam az istenien finom kapcsolatot Ednával, és szembefordultam Bettyvel. Azonnal felcsendültek a magára hagyott Edna panaszos nyögései.
- Ne, ezt ne csináld! - mekegtem szerencsétlenül.
- A fene egye meg, Betty! Azt mondtad, meg tudod állni… Hirtelen elhallgattam, mert rájöttem, hogy a levegőben lengedező, merev falloszommal elég nevetséges látványt nyújthatok. Betty kinyújtotta a kezét, hogy megfogja. Én elhúzódtam.
- Csak meg akarom érinteni - rimánkodott Betty.
- Ó, kérlek, Steven. Csak szeretném… - Lehajolt, és megpróbálta a szájába venni. Egy bölcs (és meglehetősen hímsoviniszta) kollégám azt mondta egyszer, hogy a nőknek nincs érzékük a becsülethez. Néhányszor velem is előfordult - akárcsak abban a pillanatban -, hogy azt kívántam, bárcsak nekem se volna! Muszáj volt erősen Miss Greenglass képére koncentrálnom, hogy ne engedjek Betty követelésének. Másrészről viszont be kellett fejeznem a megkezdett ügyemet Ednával, ha nem akartam elveszíteni a fogadást.
- Csak meg akarom csókolni - csücsörített Betty.
- A csók nem számít! - De számít, igenis számít! - hörögtem rekedten.
- Edna, nem kötözhetnénk össze, vagy valami ilyesmit?
- Jobb ötletem van - mosolygott Edna.
- Mi lenne, ha Betty engem csókolgatna?
- De… - kezdtem volna tiltakozni, de Edna leintett.
- Maradj csendben! Szeretnéd csinálni, ugye, Betty? Nem lenne élvezetes?
- Hát nem ugyanaz - szabódott Betty, de végül elmosolyodott.
- De a pokolba is, az se rossz! A következő pillanatban Betty ismét hanyatt feküdt, de ezúttal a leleményes Edna az arca fölé guggolt, és testének legérzékenyebb pontját a vörös hajú macska ajkához érintette. Amikor létrejött a kapcsolat, Edna felnyögött és zihálni kezdett. Aztán, hogy Bettyt lefoglalta, nekem is intett. Betty formás teste fölé álltam, szétvetett lábbal, Ednával szemben.
Teljesen átadtam magam az élvezetnek, amit Edna finom, tüzes és szerfelett tapasztalt szája nyújtott. Nem beszélve sebesen pörgő nyelvéről, és a lágy, telt ajkakról. Edna nyögései kissé tompítva törtek elő legkedvesebb testrészemre forrott ajkai közül, ahogy Betty heves gyönyörben részesítette.
A teste néhány perc múlva görcsösen remegni kezdett, ahogy az orgazmus édes szorításában vergődött. Az érzéki, csodás ajkak egyre magasabbra és magasabbra szították bennem is a lángot. Végül én is a csúcsra értem.
Ó, nők, ti nők!
Amúgy meg, ki a fenének kell a becsület?

fel